Feláldozhatók(?)

Jutalom képe

Odvas tölgyfa száraz ágán
jó atyánk, a Véletlen ül.
Múltunk izzó emlék-máglyán,
életfilmünk elénk vetül.
Kockái fakulók,
üres papírhajók...

Sámánunk, a jó Véletlen
fel-felszítja a parazsat
megnyúlt talárja zsebében
viszály-gömbök után katat.
Könnyekben oldhatók,
tán feláldozhatók...

Markában csendpenge lendül,
léket bökve dacunk falán,
ki konok volt, bölccsé serdül,
megnevelte e sarlatán.
Gavallér kis kacsók,
hamis jóakarók...

Simogatja ősz szakállát
Véletlen az éltes kobold,
fodrozza idő-uszályát,
bánja már, mit eltékozolt.
Vétkeink fényadók,
még megbocsáthatók...

1
Your rating: Nincs (14 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 1 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

 Angyalok feszülnek egymásnak.

Összes vers

Összes vers : 6448

Összes próza

Összes próza : 415

Összes kép

Összes kép : 1037

Összes hangos vers

Összes audio : 39