Fennsíkon

Haász Irén képe

Hullámzik és villódzik és ragyog,

mint a folyó – benne kis hal vagyok -,

megkettőzve tükröz és varázsol

a lég. Tornyos felhőket harácsol,

a halványkék ibolyaszínt mutat

a távolban – magas hegyvonulat

a láthatár. Tüdőt tágít az ér,

és elemi nyugalommal felér

a csendesülő szív bizodalma:

itt a helyed. A gond sem fojthat ma.

 

Gomolyfelhők, mint halottas menet

vonulnak lassan, könnyet ejtenek,

hol a csúcsok felhőket döfnek át.

Villantanak néhol egy glóriát,

s csak ámulom a száraz biztonság

öléből azt a sugár-színpompát,

melyből szivárvány hét színe fakad

reményt árasztva ég boltja alatt…

Használd ki az idődet – súg nekem

a múló perc, a szívem, a szemem,

s körül a síkon minden élőlény –

siratva halj, és sokat érőn élj!

1
Your rating: Nincs (1 vote)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 4 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

Türkizben

Összes vers

Összes vers : 6570

Összes próza

Összes próza : 422

Összes kép

Összes kép : 1039

Összes hangos vers

Összes audio : 39