A Fogoly

Saját elmém foglyaként élek, nyugtalan vagyok.

Ki akarok törni innen, de a falak vastagok.

Félelem, kétely, józan ész alkotják a rácsot.

Nem könnyű megítélni bentről a világot.

Vetítve látom a cella falán az élet vad menetét,

de nem veszem be mindig ugyanazt a mesét…

Elfelejtettem, hogy e börtön illúzió csupán;

üvegből van minden, a rács, a kép a falán.

Összetörhetem, de félek; még megvágom magam…

Jó ez így, hagyjuk! Minden rendbe’ van…

 

2014-11-26

1
Your rating: Nincs (1 vote)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 1 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

Türkizben

Összes vers

Összes vers : 6567

Összes próza

Összes próza : 422

Összes kép

Összes kép : 1039

Összes hangos vers

Összes audio : 39