Földek vonzásában

Sztancsik Éva Lambrozett képe

Elfogadni az elmúlást (nekem) rágós falat,
elengedni a fényeket, a színpompás nyarat -
a rögök közé bújt csírát, amiből lét fakad;
belenyugodni abba, hogy véges a végtelen,

s megérteni próbálni, bár tagad az értelem.
Mennyei füzetekből a vizsgám elégtelen.
Ti, többiek, jól feleltek, sohasem kérdeztek,
általában én nem vagyok továbbra sem veszteg,

bensőm háborog, mialatt kételyektől retteg;
a másoké tán közömbös, ám az enyém riaszt -
van-e értelme felkelni; nyújthat a nap vigaszt?
Érdemes-e arra sorsom, hogy (végül) elsirasd?

Na, de mégis tovább megyek, holnap, meg utána...
Mindegyik reggelen frisset, élőt szimulálva -
a föld pedig remeg értem, keze már munkálna.

(2017. május)

1
Your rating: Nincs (1 vote)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 19 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

 Angyalok feszülnek egymásnak.

Összes vers

Összes vers : 6461

Összes próza

Összes próza : 416

Összes kép

Összes kép : 1037

Összes hangos vers

Összes audio : 39