Gyászbetyárok

Sztancsik Éva Lambrozett képe

Oly fontossá válnak a holtak 
akkor, mikor már eltávoztak -
miért nem addig lobog a láng,
amíg mindőnknek ez a hazánk?
 
Hihetjük, néznek le magasról;
ránk, akik nem értünk szavakból -
dadogunk, hallgatunk, áldozunk, 
viaszfüsttel jattol ma sokunk.
 
Megbocsájt mindent a Teremtő,
ha imát súgsz most, te esendő -
mit számít, becsülted-e addig?
Kegyeleted (Vég nélkül) alszik.

.....
 
De felébred rögvest a zajra...
hisz koporsó döccen; zavarja -
ott száll a szeretet kontúrja;
a szél fel is kapta, hogy fújja.

(átdolgozás)

1
Your rating: Nincs (2 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 7 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

 Angyalok feszülnek egymásnak.

Összes vers

Összes vers : 6467

Összes próza

Összes próza : 416

Összes kép

Összes kép : 1037

Összes hangos vers

Összes audio : 39