Gyom-büszkeség

Nem vitatom, tán én is gyom vagyok,
árokparton nőtt pompázó mihaszna,
kit eltaposhat bármilyen sarok,
irthat permet és kitépdeshet gazda.

De itt e földben lettem ily vadult,
amely bölcsője mindenféle magnak,
humusz képében átölelt a múlt,
de már vágyaim jelenben szaladnak.

Talán nékem is van szerzett jogom,
hiszen kikeltem, s itt süt rám a Nap,
ragyogását kelyhemmel felfogom,
mint mondat súlyát termékeny szavak.

Ide születtem, ez vállalt hazám,
nem vagyok tarkább bárkinél a réten,
de a mező tarkán simul alám,
s gyom-büszkeséggel tekint rám a népem.

Jöhet gazda, irtószer vagy sarok,
hegyes fogakból megszervezett hordák
téphetnek ki, én daccal meghalok,
gyökereim a rögök megmarkolják.
 

1
Your rating: Nincs (15 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 9 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

 Angyalok feszülnek egymásnak.

Összes vers

Összes vers : 6454

Összes próza

Összes próza : 416

Összes kép

Összes kép : 1037

Összes hangos vers

Összes audio : 39