Ha meghalok…

Ha meghalok…

Ha meghalok, majd dicsérnek sokan,
olyanok is, akik gyűlöltek sokszor,
s az álságos nagy szöveg megfogan -
későn, hazudva, céltalanul, rosszkor.

Pedig én nem az voltam valaha,
mit a szónok, fátyolos hangon elmond,
csak egy ember, kinek még volt szava,
kit csókolt élet, s néha megviselt gond.

Telve bűnökkel. Néhányért bocsánat
jutott nékem, s ha szitok hagyta számat,
annak örültem, hogy beszéd és szó van.

Szánjátok azt, ki sírom felett állva,
jókat beszél, mert rosszat szólni gyáva,
s higgyétek el mindazt, mit elmond rólam.

 

1
Your rating: Nincs (15 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 1 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

 Angyalok feszülnek egymásnak.

Összes vers

Összes vers : 6448

Összes próza

Összes próza : 415

Összes kép

Összes kép : 1037

Összes hangos vers

Összes audio : 39