Hajnali (rendhagyó) szonett

Toribá képe

Dereng a messzeségben a piszkosszürke ég.
Felcihelődik az öreg Nap, kinéz a peremén.
Az ezüst Hold félreáll, átadja helyét.
Tudja, hiába kérlelné az öreget: Ne még!

A vén impresszionista előkotorja ecsetét.
Még ragyog rajta a tegnapi alkonypír maradéka.
Kis piszok rakódott rá az éjjel. Lepöcköli róla.
Új festékbe mártja, kihagyja most a feketét.

Halványkék csíkot húz vízszintesen,
apró fényimpulzusokkal cifrázza,
s hirtelen előtör élesen.

Valahonnan az űrből hozzácsap egy kis bíbort,
majd szikrázó arannyal pásztázza,
s élénkpirossal írja a szignót.

1
Your rating: Nincs (12 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 19 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

Ami összeköt

Összes vers

Összes vers : 6355

Összes próza

Összes próza : 414

Összes kép

Összes kép : 1036

Összes hangos vers

Összes audio : 39