Hallucináció

Haász Irén képe

 

Álom kerülget, csattog az út,
bakancsok szakasza lépked,
kusza szél zakatolást hoz,

s bennem képződik, pereg a múlt
filmje, a lelkemben léptek,
setteng a tegnap a mához.

Örülök, hogy már nem érte meg.
Elég volt neki ostrom és gettó,
Auschwitz meg a rokonoknak.

Soká’ nem tudtam, miért hebeg
városnevekre, (s pár szóra dettó)
s ellensége pofonoknak.

Félálmom mélyén egy végtelen sor,
jönnek csillagos télikabátok
téglagyár porával fedve,

a vagonajtó enged ekkor,
felnyomakodnak, benn kübli, - bádog –
s szalma, ha leheveredne,

de nincs hely. Minden kabát tapad,
összesajtolva csak szuszt ereget,
de még a lélek benne,

mígnem a tusból ciklon fakad,
s a lelkek, nem hagyva más jeleket,
mintha füst, szikra lenne

mind, keveregve égbe szöknek,
és ellenére a bajszos dögnek,
csillagként tündökölnek.

1
Your rating: Nincs (3 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 1 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

Érdeklődés

Összes vers

Összes vers : 6500

Összes próza

Összes próza : 417

Összes kép

Összes kép : 1038

Összes hangos vers

Összes audio : 39