Három gyerek

Három gyerek jött felém,
három gyerek, nagy szemekkel,
kérdőn, vádlón, dacosan,
s én vergődve kiáltoztam:
Nem kell!...nem kell!...nem kell!

Már nem jönnek. Eltűntek.
Nem tudom, hogy mit akartak.
Nem ismerem e jelképet,
s bár szimbólum az élet,
de nem tudom, mit akartak.

Tán, hogy kövessem őket,
én, aki egy szem lányát
is félti, ha az a folyón túlra,
a sötét szigetre, szemlehúnyva
Holdtalan éjjel is átlát?

Most épp lefekvéshez készülődik,
én verset írok az ágyban,
mellettem alvó feleségem.
De a három gyereket én ébren
láttam...láttam...láttam! 

1
Your rating: Nincs (3 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 4 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

Tihany

Összes vers

Összes vers : 6624

Összes próza

Összes próza : 424

Összes kép

Összes kép : 1044

Összes hangos vers

Összes audio : 39