Háttérzaj

Sztancsik Éva Lambrozett képe

Szánkón csúsznak a lapos reggelek
és vékony fénycsík borzong a tájon -
olyan a város, mint egy ködvászon,
s a háttérről csönd-felhők feslenek.

Elmém mereng a természet dolgán...
feltámadt szélben a fagy megölel -
csak a végzet volt nemrég ily közel
hozzám, karmolva színtelen orcám.

.....

Láttam, hogy bármit megtehet velünk;
rongybabák vagyunk, játékok csupán - 
meg sem szeppenünk kedve ritmusán...
tegnap még éltünk, mára nem kellünk.

.....

Ifjú volt egykor, mind, ki öreg lesz...
míg belül végig figyel egy gyermek -
nevetős, szilaj, soha nincs veszteg,
csak ha majd utóbb a sors fegyelmez.

(2017. január)

1
Your rating: Nincs (3 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 1 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

 Angyalok feszülnek egymásnak.

Összes vers

Összes vers : 6448

Összes próza

Összes próza : 415

Összes kép

Összes kép : 1037

Összes hangos vers

Összes audio : 39