Hazug ÉNek

S okszor jut eszembe a jövő.
K i tudja, mikor az el-jö-vő
I ndíték nem több puszta rím,
Z endülő lelkem virágot rí,
O tt, 'hol távol nincsen mától,
F elhők közt élek léttől távol
R eményem mégis kímél, ápol,
É N vagyok ki mindig gátol;
N em több létem puszta vágytól.

L elkem mindig egy irányba pártol,
É N MOST létezem, s ki engem vádol
T ávol áll Ő az élet minden tudatától.

1
Your rating: Nincs (1 vote)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 5 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

 Angyalok feszülnek egymásnak.

Összes vers

Összes vers : 6426

Összes próza

Összes próza : 415

Összes kép

Összes kép : 1037

Összes hangos vers

Összes audio : 39