Hidak

Nem is oly rég, mikor jöttem,
mély szakadék felett ingatag
függőhídon, hagyva mögöttem
kopár szirtet, mi már sivatag.

Hol skorpiók és kígyók marják
egymást koncért. Emészthetetlen
áldozatukat a mélybe taszítják
mert szavuk nekik érthetetlen.

Hoztam magammal emlékeket,
melyek szépek s idézik az elmúlt
békés, nyugalmasabb időket.
A többi nem kell, porba hullt.

Mutattátok most, hogy beljebb
van még egy sziget, melyre kőhíd
vezet és az előzőnél békésebb,
ott is lehetnek barátaid.

Távolról már kikémleltem,
tetszett amit láttam, de eddig
még beljebb nem léptem.
Lehet, nem várok holnapig...

1
Your rating: Nincs (6 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 7 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

Türkizben

Összes vers

Összes vers : 6563

Összes próza

Összes próza : 422

Összes kép

Összes kép : 1039

Összes hangos vers

Összes audio : 39