Hogy elrohannak a fák!

Hogy szaladnak messze a fák előlem,
mintha lábuk volna! A nagy sietség
arra ébreszt, hogy hiba lenne bennem,
fákat ijesztő.

Táncoló fát én csak az éji fényben
láttam eddig, mintha egy álom égne,
forgolódván éjjeli szenvedésben,
bent, a fejemben.

S most a fák mind messzire elrohannak,
hogyha látnak jönni a parkba reggel,
mintha fejszét fogna a két kezem, vagy
bősz tüzem égne.

1
Your rating: Nincs (3 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 1 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

Érdeklődés

Összes vers

Összes vers : 6514

Összes próza

Összes próza : 421

Összes kép

Összes kép : 1038

Összes hangos vers

Összes audio : 39