Homályló alkonyt álmodom

Napfényes rétet álmodom magamnak.
A zöldet pettyezi egy vérvörös virág.
Itt feszítik majd meg Isten sok fiát:
a dombtetőkre már keresztet raknak.

Homályló alkonyt álmodom magamnak.
Az erdők szélütötten állnak bennem.
A rengetegből már nincs hová mennem,
belőlem nőtt fáim majd megtagadnak.

Holdfényes éjjelt álmodom magamnak,
hiába kúsznak fellegek az égre,
hiába vár még nagy nyomor e népre,
én megmaradok hazámban magyarnak.

Bíbor hajnalfényt álmodom magamnak.
Rőt zsarátnok éget majd fel életet.
Előle föld alá bújni sem lehet;
bűnösök gödröt hiába kaparnak.
 

2012. november 7.

1
Your rating: Nincs (2 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 12 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

Unokámnak Dávidnak

Összes vers

Összes vers : 6364

Összes próza

Összes próza : 414

Összes kép

Összes kép : 1037

Összes hangos vers

Összes audio : 39