Hozzászólás
„Hazádnak rendületlenül…”
erőt sokszor adott.
S míg hittél itt, jaj, hányszor is
árultad el, amott?
„A nagyvilágon e kívül…”
csábítón szólt a dal.
De itt tartott a föld, melynek
„…légy híve ó, magyar!”
„Ez a föld, melyen annyiszor…”
zúdultak át hadak.
Épült kastély, és csőszkunyhó,
legvidámabb barakk.
„Szabadság! Itten hordozák…”
és hordozzák ma is.
Vonulnak vad zászlók alatt,
de a hitük hamis.
„És annyi balszerencse közt…”
utat talál a fény.
Hinni akarsz, hát elhiszed,
hogy mégis van remény.
„S népek hazája, nagyvilág!...
Te is arra szaladsz.
Mert máshol jó kávét remélsz,
itthon nem kell a zacc.
…………………………
„Légy híve rendületlenül…”
Visszahull rád a vád.
Bár menekülnél szüntelen,
ez itt a te hazád!
„A nagy világon e kívül…”
ha útra lök a hon.
Figyelj, tapasztalj és tanulj,
majd térj meg gazdagon.
Itt teremts élhető hazát,
„Mely ápol, s eltakar”
Mert ember bárhol is lehetsz,
de csak itt vagy magyar!
A hozzászóláshoz 