Időszabó keze nyomán

Sztancsik Éva Lambrozett képe

Tüskebokrot lépő, hajlott tavaszom...
ígérted, hogy sietsz, foglak szavadon -
vártalak, mint mindig rút telek után,
régóta te varrod legszebbik ruhám.

.....

(Időszabó keze nyomán szétszakad
a férc, nézd, reszketeg és telet-nyarat 
összeöltve gyűszű nélkül dolgozik,
mint hajdanán anyám, s ujja elkopik.)

Fogy a szövet, foszlik, rojtosodik már...
nem jut arra gomb, sem maradós cipzár -
jó lesz nekem így is, ne búsulj, mester,
kőszívű lett sorsom meztelen megver.

.....

Tüskebokron járó, szegény tavaszom...
ígérted, hogy sietsz, foglak szavadon -
vártalak, mint mindig zord telek után,
simuljál testemre, szúrd át bőrruhám.

(2018. március/április)

1
Your rating: Nincs (2 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 0 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

 Angyalok feszülnek egymásnak.

Összes vers

Összes vers : 6454

Összes próza

Összes próza : 416

Összes kép

Összes kép : 1037

Összes hangos vers

Összes audio : 39