Impresszió

A színpad ott áll, kissé megkopott,

itt-ott bedőlt, és hiányzik a lépcső.

Súlyom alatt a deszka hajladoz,

számára tán ez a harc lesz a végső.

 

Szónokok hada innen ordibált,

az alant fel-le hullámozó népnek.

Vicsorgott mind, mert nem tetszett nekik,

hogy a hallgatók nem egyszerre lépnek.

 

Ígéret szállt a hömpölygők fölé.

Lassan szemelt az álmot hozó permet.

S a butítások szántóföldjein,

tapssal öntözött kis diktátor termett.

 

A színpad ott áll, múló rendszerek

mementójaként. Befordul a sarkon

a múlt szele, s a konstans hatalom

hátba ver, aztán megsimítja arcom.

1
Your rating: Nincs (8 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 3 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

Türkizben

Összes vers

Összes vers : 6536

Összes próza

Összes próza : 421

Összes kép

Összes kép : 1039

Összes hangos vers

Összes audio : 39