alak-art.hu

A színpad ott áll, kissé megkopott,

itt-ott bedőlt, és hiányzik a lépcső.

Súlyom alatt a deszka hajladoz,

számára tán ez a harc lesz a végső.

Szónokok hada innen ordibált,

az alant fel-le hullámozó népnek.

Vicsorgott mind, mert nem tetszett nekik,

hogy a hallgatók nem egyszerre lépnek.

Ígéret szállt a hömpölygők fölé.

Lassan szemelt az álmot hozó permet.

S a butítások szántóföldjein,

tapssal öntözött kis diktátor termett.

A színpad ott áll, múló rendszerek

mementójaként. Befordul a sarkon

a múlt szele, s a konstans hatalom

hátba ver, aztán megsimítja arcom.