Impresszió
A színpad ott áll, kissé megkopott,
itt-ott bedőlt, és hiányzik a lépcső.
Súlyom alatt a deszka hajladoz,
számára tán ez a harc lesz a végső.
Szónokok hada innen ordibált,
az alant fel-le hullámozó népnek.
Vicsorgott mind, mert nem tetszett nekik,
hogy a hallgatók nem egyszerre lépnek.
Ígéret szállt a hömpölygők fölé.
Lassan szemelt az álmot hozó permet.
S a butítások szántóföldjein,
tapssal öntözött kis diktátor termett.
A színpad ott áll, múló rendszerek
mementójaként. Befordul a sarkon
a múlt szele, s a konstans hatalom
hátba ver, aztán megsimítja arcom.
(8 votes)