Interregnum

Ross képe

 

A földszint hétben kormos gyertya ég,
a repedt tükrön sötétlő lepel.
Virrasztanak ma éjjel Dávidék,
birkózva létük kérdéseivel.
A férfi keze ökölbe szorul,
a vékony asszony lopva odales;
zokogna bár, de tartja jámborul.
Telt a hasa, a gyomra bár üres.

Becsomagolták vékony nincsüket;
sokszor libbent a bélelt boríték,
ám megváltani mindent nem lehet:
csodára, sajnos, így sem volt elég.
Kérdezték félve, hogy a ritka bajt,
amelyre gyógyírt nem küldött az ég,
az újszülöttjük örökli-e majd.
Nincsenek hárman épp. Se már, se még.

1
Your rating: Nincs (3 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 5 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

 Angyalok feszülnek egymásnak.

Összes vers

Összes vers : 6461

Összes próza

Összes próza : 416

Összes kép

Összes kép : 1037

Összes hangos vers

Összes audio : 39