Isten ostora (és ezzel a verssel kivánok boldog névnapot az összes Attilánknak- bár csak egyről tudok)

Minka képe
Már gyerekként érted voltam oda
bár nagymamám eleget mondogatta:
-kislányom,ez Isten ostora,
hisz neve omen: Attila!
De nem hallgattam a jó szóra!
 
Szivemben nem volt helye többé másnak
s egyszer csak karjaid magukba zártak,
de nem hazudtoltad meg önmagad s neved,
néha pokol, néha menyország volt veled!
 
Mint ősöd, a hunok nagy királya
uralkodtál s te voltál ki életem diktálta
és mily sokszor éreztem mint Zéta,
hogy nem vagyok más, mint rabszolga!
 
Akár az ősmagyarok dicső fejedelme
erényeiddel s tetteiddel eltelve
gőgösen igáztál, mint ő népeket,
ám övéit védve mindenek felett,
övezte ezért -mint téged-
vak hűség és szeretet.
 
Igy hosszú évtizedek távlatából
hallom drága nagymamám szájából:
-óvakodj Isten ostorától!
 
Az ostorcsapásokat bátran kiálltam
s lám lett mindezért gazdag jutalmam
s évezreden átivelő büntetésem:
én már életem csak veled élem,
mert zsarnok vagy te,
mégis elveszett gyerek,
ha szemeid szemeimbe tekintenek!
1
Your rating: Nincs (13 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 3 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

 Angyalok feszülnek egymásnak.

Összes vers

Összes vers : 6448

Összes próza

Összes próza : 415

Összes kép

Összes kép : 1037

Összes hangos vers

Összes audio : 39