Jön az este

Olyan este közeleg a műanyagos tengerekből,
olyan hajnal kel föl a kiirtott dzsungel mélyéből,
olyan napsütés közeleg az ózon-fosztott égből,
olyan szelek közelegnek a széndioxiddal dúsított levegőből,
amilyeneket még soha nem látott sem ember,
sem állat, sem növény
az elmúlt fél milliárd évben.

Hitegetjük magunkat, hogy még messze van
az alkony, az izzó Nap, a fulladás és szomjhalál,
de egy--kettőre ideér,
nem véd meg tőle drótkerítés,
politikus handabanda a végvárakról,
nem véd meg a pince,
az óvóhely.

Hová lesznek az erdők, amelyeket fiatalon láttunk?
Hová a patakok, amelyekből markunkból ittunk?
Hová lesznek a barnulásos, félmeztelen napozások,
a fák, a halak, a levegő, a tisztaság?

Miért fullad tüdőm a füstben reggel-este,
miért nem tanulja belélegezni végre
a dohány, a diesel, a benzin és a kőolaj füstjét?
Hová lesz végül az ember maga?

Olyan este, reggel és dél közeleg,
amilyet ember még nem látott soha.
És utána lesz még számtalan este és reggel,
csak ember nem lesz, aki látná,
írna, énekelne róluk többé.

1
Your rating: Nincs (1 vote)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 7 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

.

Összes vers

Összes vers : 6596

Összes próza

Összes próza : 423

Összes kép

Összes kép : 1042

Összes hangos vers

Összes audio : 39