Juhász Ferenc emlékére (1928.-2015.)

Noha még tegnap is alkotott,
de mára a semmibe tért.
A mű, amit itt hagyott,
más, mint hagyni remélt.

Tüzesen izzó sorok,
lángoló szavak.
A lelke versben lobog,
a költő csak így szabad.

A kavargó ösztönök,
mint magma törnek elő,
a vers marad örök,
bár a lét nem fölemelő.

Hova lesz a nyelv, mi övé,
ha a test a sírba kerül?
Ki mutat a való mögé,
hogy hogyan élhetünk emberül?

1
Your rating: Nincs (1 vote)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 5 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

 Angyalok feszülnek egymásnak.

Összes vers

Összes vers : 6426

Összes próza

Összes próza : 415

Összes kép

Összes kép : 1037

Összes hangos vers

Összes audio : 39