A kánikula nyelvi eredetéről

(V. M. Ross versétől megihletve)

Mottó:

Mesém rettentő módon tudományos,

tanúm a villanymotros Jedlik Ányos!

 

Göd központjában lakott a gödény,

kinek sztoriját e versemben zengem.

A kerítése melletti sövény

pompázott, s ezzel lenyűgözött engem.

A szomszéd község, Pel, hol kúria

képében – mindegy, akármit is írtok,

firkászok – mint egy harcos fúria

diadalmasan állt az ősi birtok.

Innen költözött Gödre a gödény,

mondván, az ősök magas fokon lopnak,

ezért a dúsra növesztett növény,

tiltva belátást tolvaj rokonoknak.

A megkutatott, s feltárt eredet

- valótlant írni nem is lenne tán ok -,

Batu, Dzsingisz, ily mongol neveket

emlegetnek a mai peli kánok.

Mesélik még a régi öregek,

hogy nekiestek borral telt vedernek,

ezért pofázzák még az ölebek

is: a gödények nem isznak, vedelnek.

 

Beszélik azt is, mikor összejőve

regékben él a régi tüzek üszke,

elandalodnak néha közbe’ tőle,

s ettől lesz minden nemzedékük büszke.

Élt egy gödény. Nem tudom, hogy tény-e?

De sokan mondják, s vannak elveik.

Ő főgödény volt, s ma is fénylik fénye,

ki nem tiszteli, nos, azt elverik.

Egy nap ez ős, nyár volt, kegyetlen hőség,

a gutázáshoz minden tény adott,

hűtésre akkor nem volt lehetőség,

mégis ette a tegnapi babot.

Gyomra puffadt és görcs-szelek gyötörték,

zokogva szólt a jaj-ra hangolt far-dal.

Ősünk futott – gyalázatos egy körkép -,

hová király is kocsi nélkül nyargal.

*

Szájakról-szájra száll a hősi ének.

Figyelj Panka, Pál, György, Sári, Gyula!

(Etimológ tekintse csemegének.)

Innen ered a szó: káni-kula.

1
Your rating: Nincs (2 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 2 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

Türkizben

Összes vers

Összes vers : 6570

Összes próza

Összes próza : 422

Összes kép

Összes kép : 1039

Összes hangos vers

Összes audio : 39