Karácsony van

A sötét éjben megvillan a fény,

rosszkedved tüzét oltja a derű.

Tápászkodik az ébredő remény,

talán az élet mégis egyszerű.

 

Szomorúságból nevetés fakad,

valahol, messze, felcsendül a dal.

Karácsony van. Most megrázod magad,

igen, tiéd e csendes diadal.

 

Most nincs vihar, szívedre béke ül,

csenddé apad a mindennapi lárma.

A fenyőillat lassan szétterül,

 

mintha lelkedre ezer angyal szállna.

Ma nincs harag, probléma, zűr, se vétó:

öleld hát át, ki arra mindig méltó.

1
Your rating: Nincs (4 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 2 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

.

Összes vers

Összes vers : 6600

Összes próza

Összes próza : 424

Összes kép

Összes kép : 1042

Összes hangos vers

Összes audio : 39