Karácsony van
A sötét éjben megvillan a fény,
rosszkedved tüzét oltja a derű.
Tápászkodik az ébredő remény,
talán az élet mégis egyszerű.
Szomorúságból nevetés fakad,
valahol, messze, felcsendül a dal.
Karácsony van. Most megrázod magad,
igen, tiéd e csendes diadal.
Most nincs vihar, szívedre béke ül,
csenddé apad a mindennapi lárma.
A fenyőillat lassan szétterül,
mintha lelkedre ezer angyal szállna.
Ma nincs harag, probléma, zűr, se vétó:
öleld hát át, ki arra mindig méltó.
(5 votes)