alak-art.hu

A sötét éjben megvillan a fény,

rosszkedved tüzét oltja a derű.

Tápászkodik az ébredő remény,

talán az élet mégis egyszerű.

Szomorúságból nevetés fakad,

valahol, messze, felcsendül a dal.

Karácsony van. Most megrázod magad,

igen, tiéd e csendes diadal.

Most nincs vihar, szívedre béke ül,

csenddé apad a mindennapi lárma.

A fenyőillat lassan szétterül,

mintha lelkedre ezer angyal szállna.

Ma nincs harag, probléma, zűr, se vétó:

öleld hát át, ki arra mindig méltó.