Kétségbeesés és Remény

Éji Pille képe

Menekülj 
 

Mit tegyen az ember, ha elveszett               
Valami, ami nélkül élni nem lehet?            
Egy kis apróság csupán, tudom.                     
De elhagytam valahol az úton,                     
és nem látom hova lett...                                

Eltűnt a boldogság. Kihunyt a fény.              
Szürkeségbe burkolózik a remény,           
S nyesi szabadságom szárnyait.                  
Figyelembe se veszi sikolyait,                        
mely lassan sóhajjá csendesül...                 

Némán ballag el mellettem az idő.           
Afelé tart, amit úgy nevezünk: jövő                 
S kegyetlen mosollyal az arcán láncol        
A múlthoz, s közben vadul táncol                   
a reménytelenség dalára...                                

Előle el vajon miért nem futok?                     
Csak fekszem itt, és mozdulni nem tudok    
Nem lelem okát ennek a bánatnak.               
Miért érzem magam ennyire fáradtnak,         
pedig "csak" Élni kell...                                      

Kíméletlen érzés a gyötrelem,                        
Amely megtelepült szívemen,                         
S repülni felhőkkel nem ereszt.         
Nehezedik rám, mint fakereszt                      
és én cipelem halálom....                                 

Üvöltenék, ordítanám fájdalmam,
De kit tudna segíteni a bánatban,
Ha magamban gyötrődöm, itt belül.
Ezt a harcot én vívom, egyedül,
de úgy látszik elbuktam...

Lassan csordogál vörös vérem.
Érdekes: már halálom sem félem.
Tudod, ez csak azoknak adatik meg,
Kik élnek, és van miben higgyenek,
de engem még a hit is elhagyott...

Játék a Világ, és ez az egész.
És a győzelemhez az ember kevés
Egyedül a nagyvilágban, elveszve,
Az életnek csupán játékszere.
Hát menekülj ha tudsz...
 

 

Maradj
 

Mondd, miért sírsz, ha nem vagy egyedül.
Nem is lehetsz sose, ezt tudod ott legbelül.
Ki ellen ne győzhetnél, hiszen erős vagy
És melletted van még két hű társad:
a Remény és a Hit...

Akkor nem törheted csak bánat falait,
Ha nem akarod. különben nem marad itt.
Terajtad múlik minden. Te irányítod.
Miért van az, hogy magad így silányítod,
és nem teszel semmit?...

Rég melletted vagyunk. Vigyázunk rád.
Ennyi idő után már igazán tudhatnád,
Hiszen "Én" is csak "Te" vagyok,
És kettőnket segítenek még az angyalok.
Látod, itt vannak...

Akarnod kell csak, és bármit elérsz.
Igen, tudom. Olykor egy kicsit nehéz
Elindulni, és az  utad tovább folytatni,
Ha máshoz sincs kedved, mint leülni és sírni.
Néha ez is kell...

Dobbanjon a szív éledjen a test!
A pillanatot tovább ne vesztegesd!
Látod, a nap utolsó mosolya,
Az ég, a természet számtalan hangja
mind neked szól...

Jöjj hát velem, menünk együtt tovább.
Ne nézz Így, nem mondok csodát.
Nem tudom, miért oly érthetetlen,
Az hogy nincs olyan, hogy lehetetlen.
Ilyen egyszerű...
 

1
Your rating: Nincs (2 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 40 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

 Angyalok feszülnek egymásnak.

Összes vers

Összes vers : 6496

Összes próza

Összes próza : 416

Összes kép

Összes kép : 1037

Összes hangos vers

Összes audio : 39