Ketten

Braunel képe

Elállt a szél és csendre int az este.
Hallgassuk együtt! Jöjj hát kedvesem!
Leülünk szépen, lassan elmerengve;
Kezeidet a kezembe veszem…

Emlékszel? Régen, holdvilágos estén,
ugyanígy ültünk, álmos ég alatt…
Én szemeidbe, te magasra néztél;
de én is megláttam a csillagokat…

Gyere hát édes, csak még egyszer újra;
hisz énnekem semmi más nem maradt…
Üljünk le szótlan, új reményre gyúlva;
csak mi ketten… A csillagok alatt…

1
Your rating: Nincs (17 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 3 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

 Angyalok feszülnek egymásnak.

Összes vers

Összes vers : 6426

Összes próza

Összes próza : 415

Összes kép

Összes kép : 1037

Összes hangos vers

Összes audio : 39