Kevés maradtam

Rőten izzó páfrányerdőt járnék:
a Vénusz lángoló tűzdzsungelét,
vagy fagyasztana egy jeges árnyék
a Ceres kisbolygónak felszínén.

A rianásra ügyelnék folyton
a Titán vastag, csillogó jegén,
de álmaimat írásba fojtom:
szereplő nem kell, csak a "te meg én".

Én Tazieffel kráterbe szálltam,
míg Széchenyi oroszlánt kergetett,
meteort néztem halálra váltan,
s Pirx kommunikátoron fecsegett.

Lángoló csodákat vártam egyre
- míg voltam szikrázó lábú legény:
mire egyszer fölérnék a hegyre,
száz nyilával lő rám majd a remény.

Komor kőerdőket járok újra,
a pokolba visz éjsötét utam.
Bozótban alszom lopva, elbújva
előled. Kevés maradtam, Uram.

2014. május 23.

1
Your rating: Nincs (1 vote)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 22 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

Ami összeköt

Összes vers

Összes vers : 6355

Összes próza

Összes próza : 414

Összes kép

Összes kép : 1036

Összes hangos vers

Összes audio : 39