Ki menni készül...

Barátomnak

 

Sokan vannak e rettegő seregben,

akiknek majdnem minden elveszett.

Szeretnék látni életüket szebben,

átlépve gondok, s bánatok felett.

 

Őrlődnek némán, félelmükbe veszve,

remélve, hogy tán szűnik a talány.

Akiknek reggel kezdődik az este,

s emberek közt is társuk a magány.

 

Nem mindig volt így. Ám a boldog élet

egyszerre elmúlt, emlékként kísért.

És a biztonság gyorsan semmivé lett.

Válasz már nincsen, csak a sok „miért?”

 

Én voltam rossz? Nem eléggé szerettem?

Nem éreztem meg, hol van a helyem?

Elhibáztam. Így lett ő ismeretlen.

Bár visszajönne, hogy jóvátegyem…

 

Elbocsátó

 

Ki menni kíván, barátom, ereszd el,

ne markold azt, ki menekül.

Ha ott marad, a lélektelen testtel,

hát ketten lesztek egyedül.

1
Your rating: Nincs (13 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 1 felhasználó és 2 vendég van a webhelyen.

Aktív felhasználók

  • Ross

Legfrissebb kép

 Angyalok feszülnek egymásnak.

Összes vers

Összes vers : 6448

Összes próza

Összes próza : 415

Összes kép

Összes kép : 1037

Összes hangos vers

Összes audio : 39