Kifosztott Szerelem.

Párnák közt riadt hatástalan álom

csak szótlanul magányt hint az agyamba.

Ismétlődő napokat sosem várom,

unott ízük itt kesereg a számban.

Képtelenség csodákban bízni, várva

mire csak vágyom, mégsem ismerhetek.

Napfényre visz a testem szorítása.

Tarisznyám mélyén steril kést keresek,

mely a köldökzsinórt fröccsenve vágja.

Hol vétlen létben tudtam még szeretni,

visszaejtsem magam a boldogságba.

Szerelem - bár csak azt tudnám feledni.

Féltve nyitom esténként az ablakot.
 
Szorongva, tiszta levegőre vágyom.
 
Ha ott vár a Halál - vele maradok,
 
egy lélektelen porhüvely az ágyon.
 
Ps.
 

Szíved mélyén rejtett kincsed 

mikor feltárod éppen kitéped.

 

Akit szeretünk azt aranyba öntjük.

Szívünk lesz a hiteles öntőforma,

hisz' az igazi lénye ott él bennünk.

Csak fáj, hogy Ő ezt nem láthatja.

 

Üres a forma - vértelenné száradt.

Ő és a Neve is elhagyta a számat.

 

  

  

 
 
1
Your rating: Nincs (16 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 5 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

 Angyalok feszülnek egymásnak.

Összes vers

Összes vers : 6436

Összes próza

Összes próza : 415

Összes kép

Összes kép : 1037

Összes hangos vers

Összes audio : 39