Konstans

Sztancsik Éva Lambrozett képe

Az jutott eszembe akkor, hogy ha egyszer,
csak egyetlen egyszer érinthetném szíved, -
s közelebb engednél magadhoz már végre,
oly' közel, hogy fájjon, ha tán elveszíted

azt, mit szentként őrzöl lélek-lakat alatt, s
kendőzöd, miként zörgő avart hó-suba; -
és félsz, annyira félsz magadat megnyitni...
mert eddig senkihez sem szólt az a csuda,

mely ott rejtve benned most tanul beszélni;
szerelmes, érzelmes hangzókat gyakorol, -
közben tágra nyitott pupillákkal eszmél...
hiszen sosem látott messzeségbe sodor,

s mégis közelebb érsz mindig a Nagy Úton,
amin mögötted én boldog társ-magányban
megyek, abban bízva : egyszer észreveszel,
egyszer hátranézel, ...biztosan...elszántan. -

(2014. november végén)

1
Your rating: Nincs (2 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 4 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

Türkizben

Összes vers

Összes vers : 6559

Összes próza

Összes próza : 421

Összes kép

Összes kép : 1039

Összes hangos vers

Összes audio : 39