Kopp-Kopp

                                                                      I.

                                                          Cigaretta cirógatta
                                                       bűvös-füstös látomás
                                                        Felém legyint,hívogat
                                                       a mindig üres állomás

                                                    Mennyit vártam én már ott
                                                     Ott állok még most is tán
                                                           Aki akart láthatott
                                                       félszegen,bugris-bután

                                                               Ahogy az árva
                                                                 anyját  várva
                                                                    érzi már
                                                                       hogy:
                                                                       soha
                                                                     Úgy lett
                                                                    köröttem
                                                                   minden rút,
                                                              minden mostoha

                                                           A rímekben tolongó
                                                       elszáradt megreccsent
                                                          szívekben bolyongó
                                                       megfáradt vákumcsend

                                                             A szívekben rögül
                                                             tátongó zűr-zavar
                                                             szonárfütty mögül
                                                              átkongó űr-radar

 

                                                                            II.

                                                       Valmi bűzösség megzavar,
                                                          facsaró,kénköves,csak 
                                                             egy tűzért köhécslő,
                                                           csavargó-vén-csöves

                                                Kérgesen bár, de még szorongatja
                                                      A rozsda vörösre festé ujjait
                                                         Már az isten se hallgatja
                                                            vérben hörgő jajjait

                                                           -Mondd csak bátyám,
                                                                 (választ várok)
                                                     egy érzés üldöz, megrohan!
                                                    -Merre bújkál az a híres sors
                                              mikor az árva gyermek megfogan?

                                                         Hol bújkál,ha fényében
                                                             a látó is megvakul
                                                           Tünemény méhében
                                                               ártatlan vére hull

                                                       Nyomortanya csiszolgatta
                                                            csillogó szembogár
                                                         felkacsint,s ha oszlana
                                                       a gomolyg-ólom-homály

                                                        Bármikor megcsalhatod
                                                         a gonosz zsivaj-robaját
                                                      Visszhangjában hallhatod
                                                            az élet szilaj-moraját

                                                            Mert az Élet morajlik
                                                         mindenben, mindenhol:

                                                                       -Mikor a
                                                               bárányos vágtázó
                                                           szél-táncol, kolompol

                                                                       -Mikor a
                                                              makacska kislurkó
                                                           épít, csodál, lerombol

                                                                       -Mikor a
                                                          nyújtózó csacsmacska
                                                           cirmosan eldorombol

                                                                      -Mikor a
                                                               piruló napocska,
                                                          izgágán süt, korongol

                                                                     -Mikor a
                                                              libabőr-kandalló
                                                     csikland lángot koromból

                                                         Rezzentelen végtelen
                                                         nesz lebeg a torokból

                                                           Mert ő az üreg-ürge,
                                                      csiriplő cin-cinke,igen az!
                                                       Talán picinyke-mütyürke
                                                          az isten íróasztalán

                                                         Ő az öröm, ő a bánat
                                                     bűnösnek a bűnbocsánat
                                                      páfrány-fonák-élet-spóra
                                                      szerelemben közös óra

                                                        Kíséri a múltad, mádat
                                                      zsibbadva orcádra sápad
                                                    s a halkan pergő homokóra
                                                        suttogva hív nyugovóra

                                                                           III.

                                                      A szelíd ősz még kint időz
                                                   s mint pozsgás avar betakar
                                                    e csalfa bősz bennem tetőz:
                                                       ..a halál is csak élni akar

                                                            ..Máig nem tudom,
                                                         de sejlik minduntalan
                                                            miként lesz szívünk
                                                            fénylő, árnyéktalan

                                                               S e fergetegben,
                                                       ki lel otthon lelketekben?
                                                              s ki a hajléktalan

1
Your rating: Nincs (9 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 12 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

Tihany

Összes vers

Összes vers : 6624

Összes próza

Összes próza : 424

Összes kép

Összes kép : 1044

Összes hangos vers

Összes audio : 39