Korkorsó

Sztancsik Éva Lambrozett képe

Szomjazik a korsóm, konganak a  pincék,
elfolytak az évek...még több időt innék.
Csodálkozom folyton, mire e rövidség..?
Cudar perc-fegyőrök - aligha őrizték.

Még több időt innék. Órákat, kortyokban.
A kimért napokkal rosszul gazdálkodtam.
Sokat néztem (léha), ahogy a Tűz lobban
és hevertem mélán magamra hagyottan;

ám milyen jó volt ez, így pihent az elme;
közben elfeledte: gyorsan itt az este...
újabb Éjmadár szállt szárnyával verdesve,
halovány bőrömön nyugvásra lelt teste.

Szenderedett rajtam, én pedig hallgattam
szuszogását óvva Hold-színtől lankadtan.
Gyermekét őrzi így anya, hűs hajnalban, s
szeretné félni őt mind tovább, gyakrabban.

Innen fakadhatott a csuprom hiánya...
(félig csukott szemmel sötétet vigyázva) 
s kilöttyent a leve korom-szivárványra;
talán ez lesz neked... Jövőd talizmánja.

(2016. február/2019 április)

1
Your rating: Nincs (1 vote)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 40 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

Türkizben

Összes vers

Összes vers : 6552

Összes próza

Összes próza : 421

Összes kép

Összes kép : 1039

Összes hangos vers

Összes audio : 39