Körúti éj

Pihenni tért a Nap, sötét honol.
Az utca szüntelen nyüzsgése fárad.
Egy árva villamos sínen lohol,
a hangja távolodva szétoszol,
s a többi zajjal halk morajban árad.

Hiába bólogatnak lomha fák,
homályba vész az ágak pantomimja.
Takarja őket ócska rossz talár,
de még is úgy zenél a lomb, akár
Vivaldi lágyan szóló mandolinja.

Az utcalámpa, mint ezüst korong
vakít az éjben, és a fénye játszik.
Felette láthatatlanul borong
az ég. A Hold magányosan bolyong
tetők között, alakja néha látszik.

Unalmasan kacsint a sárga szín
ütemre lép az árny. A bolt tükrébe
cipő mereng, szerinte várja kint
a jobb világ, s ha néki párja int
jól összebújnak ők szoros füzérben.

A szürke házak álmos ablakán
táncolva tompa tónusok haladnak.
Falak között a szél egy balladát
szavalva átoson, csak ballag át
a városon. Legyint a múló napra.

1
Your rating: Nincs (16 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 30 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

bogyó cicánk

Összes vers

Összes vers : 6664

Összes próza

Összes próza : 426

Összes kép

Összes kép : 1045

Összes hangos vers

Összes audio : 39