Kötelék
Talán folyó vagyok, gátat döntő hullám,
talán csengettyű, rejtve fiókod alján.
Könnyű álom, selyem felhő, tavaszod egén,
mohás kút, szomjad oltó, kerted rejtekén.
Én vagyok a néma alkony, bíbor takaród,
vidáman ragyogó hajnal, hogyha akarod.
Én fogom majd kezed, ha meggyötör az élet,
hisz a sors fonala, hozzám kötött téged.
(18 votes)
A hozzászóláshoz
Jelenleg 0 felhasználó és 36 vendég van a webhelyen.
Összes vers : 6665
Összes próza : 426
Összes kép : 1046
Összes audio : 39