Kudarc

Ági96 képe

Csak bámulok előre, mélabús lélek,

S egyre csak azt érzem, hogy én mit sem érek.

Szívem sem tölti be ezt az üres teret,

Megkérdem hát magamtól: Isten miért nem szeret?

 

Bár fáj ott legbelül, mégsem panaszkodom,

Mindig ez történik, én ezt tapasztalom.

Fájdalom a fájdalmat szinte már elhagyja,

Versenyt futnék én is, de erőm nem hagyja.

 

Ó, de ez talán mégis csak egy panasz,

Nem vagyok jobb másnál, nyafogok, mint amaz.

Ideje lenne hát a sarkamra állni,

Nem éri meg ennél sokkat többet várni.

 

És én felállok, igen, ezt teszem már,

De valami lentről újra visszaránt.

Nézem én, ki lehet? Talán egy elveszett lélek.

Nem, kislány, tévedtél! Ez bizony a végzet!

 

Újra megtörtént az, mitől tartottam,

S félek, a hitem immáron hontalan.

Állj fel! Ismétlik mögöttem még egyszer,

Nem merek! Suttogom  magamnak hitetlen.

 

Csak bámulok előre, mélabús lélek,

S egyre csak azt érzem, hogy én mit sem érek.

Szívem sem tölti be ezt az üres teret,

Megkérdem hát magamtól: Isten miért nem szeret?

1
Your rating: Nincs (5 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 1 felhasználó és 5 vendég van a webhelyen.

Aktív felhasználók

  • Ross

Legfrissebb kép

 Angyalok feszülnek egymásnak.

Összes vers

Összes vers : 6417

Összes próza

Összes próza : 414

Összes kép

Összes kép : 1037

Összes hangos vers

Összes audio : 39