Kvóta nélkül

A kezdet olyan messze van hogy a

távol borítja rá ködköpenyét,

az idősort a múlt feszíti szét,

csak képzeletem visz néha oda.

 

Feszegetem az emlékládikót,

s félem, hogy nyílik egyszer a fedél,

kihullik néhány feledett levél,

kiderül, hogy a titok semmi volt.

 

Maradjon hát dobozban a kacat,

szelídüljön vággyá az akarat,

állj középre, hogy mindenki lásson.

 

Közös örömre nincsen bennem kvóta,

Téged szeretlek, és hogy évek óta

veled élek, ez az én vallomásom.

1
Your rating: Nincs (2 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 6 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

 Angyalok feszülnek egymásnak.

Összes vers

Összes vers : 6412

Összes próza

Összes próza : 414

Összes kép

Összes kép : 1037

Összes hangos vers

Összes audio : 39