alak-art.hu

Opál lánggal írt sötét betűk vagyunk,
démonharcról daloló bús hírnökök,
kik e roppant létezés lángja mögött,
látva a semmit mindent hátra hagyunk.

Ki látni vágyik valón túli valót,
az lángot nézzen mert benne minden ős,
s feltárul benne - el semmit nem kendőz-,
az anyag bűne, zokogva áradón.

Előmászik sokszor a kapzsi, buja
féreg, s lásd mindig ember alakot ölt,
világok ledére , bosszúk harcosa

lesz mindenki ki élt s vagy ölték vagy ölt,
s látod végül a lángok között magad,
vagy rab maradtál vagy örökre szabad...