A látomás

Az éji ég oly csillogó,
mint fekete fény a föld alatt.
Fölöttünk ég a Rákfogó.
Az életedből ez maradt.

A rózsa szirma mind lehull,
ha rávilágít gamma fény.
Aki a múltból nem tanul,
annak jövője is kemény.

Hiába lenne életem
hosszabb, mint egy pillanat,
ha a szerelem nincs velem,
a múltból mindegy, mi marad.

Az éjbe néző szembe jutva
fehér papírra csordul át
kezed vezetve, hogy leírja,
a borzadályos látomás.

Ha rád telepszik, nincs előle
más út, amelyre rátalálsz,
de könnyű lesz a szíved tőle,
s a súlyt ledobva újra szállsz.

2014. november 26.

1
Your rating: Nincs (1 vote)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 9 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

Tihany

Összes vers

Összes vers : 6624

Összes próza

Összes próza : 424

Összes kép

Összes kép : 1044

Összes hangos vers

Összes audio : 39