A legvégén

A legvégén én nem kórházkertben állok,
hanem egy pályaudvaron;
talán még egy vonatra várok,
vagy a várakozást is feladom.

Szemben egy víztorony áll,
amolyan betonmonstrum-fajta.
A hangosbemondó valamit kiabál,
nem értem, a lelke rajta.

A víztornyon narancs festékkel
mázolva áll az üzenet:
Pokolba az egykori estékkel,
végre feladtam mára teveled.

Egyre ferdül a torony,
árnyéka már a szívemig ér,
sötét és hegyes, mint szurony,
hegyén narancsosan csillan meg a vér.

 

1
Your rating: Nincs (2 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 1 felhasználó és 0 vendég van a webhelyen.

Aktív felhasználók

  • Ross

Legfrissebb kép

 Angyalok feszülnek egymásnak.

Összes vers

Összes vers : 6417

Összes próza

Összes próza : 414

Összes kép

Összes kép : 1037

Összes hangos vers

Összes audio : 39