Leheletére szomjazom

Jutalom képe

Kinek vigyázó szavain nevelődtem,
Aki nyelvemen méz volt, s kinek belőlem
számtalanszor csak keserves jajszó jutott,
hiába kántálta: Életem! Légy nyugodt!

Ellene lázadtam én, s az akkor ellen,
magamban, s másomban sem leltem, ki én vagyok.
lidérceimmel, s már-már az őrülettel
küzdöttem, mikor Ő szó nélkül elhagyott.

Korholó szavait hát áldja meg az Ég!
Meleg öle várt, s a mindig-teli fazék.
Mért nem értettem, Pacsirtám mit is dalol,
mikor zengte: Hidd! Jobb lét vár ránk valahol?

Túl a testen, mi törékeny, hitvány valónk,
hova nem világít be a napnak fénye,
belül rejtezik éltetőnk, vigasztalónk,
megújuló hitünk szín-tiszta edénye.

Utóda vagyok, sírján burjánzó halom,
csemetéje. Leheletére szomjazom.
Hiánya lobbant körém tisztító tüzet,
létem csak lapokból összevarrt füzet.

1
Your rating: Nincs (18 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 3 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

 Angyalok feszülnek egymásnak.

Összes vers

Összes vers : 6448

Összes próza

Összes próza : 415

Összes kép

Összes kép : 1037

Összes hangos vers

Összes audio : 39