alak-art.hu

Tarkónkon légies vonalra fűz
könnyed vonásaival a Mester.
Pókfonálon hintálja a sorsunk,
mit majdan Moirák keze metsz el.

Szálkás csendet filéznek megfáradt
angyalok, diétát tart a lélek,
Gúzsként kulcsolódtak ránk a vágyak,
tincseinkbe ezüstöt csent az élet.

S egy mély titkos fiók öblén lapul,
minden, ami nem volt, nem lett,
karjavesztett baba, félszemű mackó
sír fel belőlünk, s koldul kegyelmet.