Letargia

Romba dőlve fekszem este ágyamon.
Lüktető agyam feszült, de képzeleg.
Álmaim fakítva fest a fájdalom
életem falára szürke képeket.

Elcsigázva nézem ezt a tárlatot.
Sorsom Ócska múzeum, nem Ermitázs,
és tudom, mely érzelem ma áthat ott,
enyhe szánalom lehetne, semmi más.

Végzet éget engem. Úgy tör egyre rám,
mintha bánat öntené a vegyszerét.
Sírkövemre ez lesz írva: Lelke tán
halhatatlan, ám e testben egyszer élt.

Ezt leküzdenem lehetne módszerem.
Végre már be kéne venni gyógyszerem!

1
Your rating: Nincs (19 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 4 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

 Angyalok feszülnek egymásnak.

Összes vers

Összes vers : 6418

Összes próza

Összes próza : 415

Összes kép

Összes kép : 1037

Összes hangos vers

Összes audio : 39