alak-art.hu

Menekülök álnyugalom kékségeibe...
Piheszárnyú felhők fednek
iszonyú mélységeket...

Ajándékom:
áttelelt vén rügyek csendes hite,
gyantásan borul rám
a felkelő fény tengelyén
halványsárgán túlcsorduló tömjén.
Minden sziklakertben
sírdogál kicsit a lelkem,
apró mirha-szemcsék
poroznak bennem sebzést.
Aranyos fényem virágra akasztva,
tükröződik szent, balzsamos viaszban.

Kisded ásít -, gondolja - nőni kéne,
belehallgatok lélegzetébe.
Ajándékom: szomorú önmagam,
kincsem a minden, mit szétosztogattam.

Megérkeztem a nyugalom kékségeibe.
Piheszárnyú felhők az oszlopok,
lobognak bennem megszentelt templomok.