Ma és holnap határán

Csak két perc, és átlépek a holnapba.
Látom,
ahogy a kabátom
félig lelóg rólam,
s kócos hajam közt sápadt holdfény pihen.
Arcom,
akár a bánatom:
kopott és fakó – hideg tűzben ég.
Fáj, de most nem segít
se a zene, se a vers,
csak ülök a mában.
Látom,
ahogy az egyik álmom
a vállamra ül, majd útnak indul.
Tudom,
hogy örök a fájdalom.
Érdekes:
magamat látom, pedig nem is nézek tükörbe.

0
Your rating: Nincs

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 12 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

Türkizben

Összes vers

Összes vers : 6525

Összes próza

Összes próza : 421

Összes kép

Összes kép : 1039

Összes hangos vers

Összes audio : 39