Ma este egy szonett

Ma este egy szonett gyógyír, hűs balzsam,
tudd, forró lávaként kereng a vérem.
Mióta elraboltad szívnyugalmam,
lelkemben lüktet a pokol, s az éden.
Nézd Holdanyánk ma álomgyapjút csévél,
miközben csillag gyúl az égi vásznon.
Bolond a szív, magányt szül most az éjfél,
utánad vágyva már a hajnalt várom.
Mily nyughatatlan is a dőre ember,
hisz vágya olykor fellebeg az égig,
s érzelme egyre mélyül, mint a tenger.
Tán tudja ő, nem tart ki véges-végig,
s lelankad majd a szenvedély is egyszer,
de most mégis kitartón küzd a célig.
(5 votes)