alak-art.hu

Ma este egy szonett gyógyír, hűs balzsam,  
tudd, forró lávaként kereng a vérem.
Mióta elraboltad szívnyugalmam,
lelkemben lüktet a pokol, s az éden.

Nézd Holdanyánk ma álomgyapjút csévél,
miközben  csillag gyúl az égi vásznon.
Bolond a szív, magányt szül most az éjfél,
utánad vágyva már a hajnalt várom.

Mily nyughatatlan is a dőre ember,
hisz vágya olykor fellebeg az égig, 
s érzelme egyre mélyül, mint a tenger.

Tán tudja ő, nem tart ki véges-végig,
s lelankad majd a szenvedély is egyszer,
de most mégis kitartón küzd a célig.