Magam a sarokba

Írtam jó verset és csapnivalóan rosszat,
indult a had, ám hogy szívedig ért-e,
vagy konok-bolygóként, mind itt köröttem koslat,
holott nekem a könnyeid ígérte,
nem tudom.
Bennem motoszkálnak az ereklyék,
szenvedés-kagylókban megérlelt gyöngyök,
testemből tágas-szép palotákat szeretnék,
de csak fáradt esőfelhőből ömlök
márványpadlóra.
Villám lennék hörgő égen,
légörvény szabályos rendben kavarogva,
rajtakaptak, hogy árulom a költőségem,
most hát elzavarom magam a sarokba.

1
Your rating: Nincs (7 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 2 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

Türkizben

Összes vers

Összes vers : 6553

Összes próza

Összes próza : 421

Összes kép

Összes kép : 1039

Összes hangos vers

Összes audio : 39