A magány menyegzője

Muhel Gábor képe

Vétkesek közt cinkos, aki néma,
Vakok közt a félszemű király.
Nyugalomban úgy siet a béna,
Mint árapályban áradó aszály,
A változásba táncoló dagály.

Éhezőkkel jól mulat a vézna,
Vicsorog a karma fogsorán.
Tányérkáján sült borda, lapocka,
Menyegzőt ül vele a magány,
Oldalán a párja szent hiány.

Ölelésért zokog, aki árva,
A siralomház új ünnepre vár.
Lakodalom van a mi utcánkba,
Keszkenőt sző néki a halál,
Nászágyán a kínpad vérben áll.

Stafírungján sorsot vet a bába,
Keze-lába köldökzsinórt fon.
Ágyékát elköti, mellbe vágja
A nyaka köré hurkolt irgalom,
A szerelembe fulladt fájdalom.

Száműzött a számkivetett élet,
Ha férfi és nő eladja magát.
Szíve-szája magzatára réved,
S csontlakatba zárja otthonát,
Majd kéjes kínnal falja föl magát.

/2013. 03. 31./

1
Your rating: Nincs (4 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 4 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

 Angyalok feszülnek egymásnak.

Összes vers

Összes vers : 6434

Összes próza

Összes próza : 415

Összes kép

Összes kép : 1037

Összes hangos vers

Összes audio : 39