alak-art.hu

Itt van megint. Leül mellém,

mint nem kívánt régi barát.

Mázsás terhe nyomja mellem,

s rám öntözi fanyar borát.

Nem segít az alkohol sem,

vers és zene most elhagyott,

csak ülök a néma csendben

(becsuktam minden ablakot).

Ha rámszakad az éjszaka,

orromban bor s a vér szaga,

a magány fog velem kezet.

Akárhogyan kínzott és mart,

elviselem, bármeddig tart,

de megszokni ezt nem lehet.