Maradék

 

 

Damasztabroszról csipegetni morzsát,
csak jóllakottan élvezet.
Mire az ember rendezné a sorsát
úgy távozik, hogy érkezett.

Nem mindig az jó, amit könnyen szerzel,
szíved bár sokszor kódorog.
Mégsem mész sokra, se azzal, se ezzel,
a baj is lehet jó dolog.

Kinek lelkében gyakran hívja bánat
össze az értekezletet,
annak kiölte testéből a vágyat
a gyász és folyton csak temet.

Nincsen leírott szabálya a jónak,
nem védi benned meg sereg.
Titkod tengerén üresen egy csónak,
benne a semmi hempereg.

A szeretet a bolti polcról néz le,
doboza szürke és kopott.
Te mindig futsz, s csak akkor veszed észre,
amikor végleg elfogyott.

1
Your rating: Nincs (14 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 4 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

 Angyalok feszülnek egymásnak.

Összes vers

Összes vers : 6418

Összes próza

Összes próza : 415

Összes kép

Összes kép : 1037

Összes hangos vers

Összes audio : 39