Meddig?

Köszönöm ezt a verses mélabút,

kifelé megyünk, ez a világ rendje.

Habár talpunkhoz simul még az út,

de a halál már ott van, hogy belengje

 

érzetünket e megfáradt időt,

mely rossz lábakkal unokákhoz kerget.

Élni nehéz, de oly jó élni, sőt:

kovácsoljunk még százezernyi tervet.

 

Utódaink most visszahúznak minket,

és nyugdíjazzuk hős erényeinket,

szívünk a placcon: ha akarják, üssék.

 

Az életünk egy végkiárusítás

és itt vagyunk, ha nincs is róla írás.

De meghalunk, ha nem lesz már ránk szükség!

1
Your rating: Nincs (5 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 16 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

 Angyalok feszülnek egymásnak.

Összes vers

Összes vers : 6461

Összes próza

Összes próza : 416

Összes kép

Összes kép : 1037

Összes hangos vers

Összes audio : 39